MolnárFa - Népi bútorok blogja

Képes beszámoló: Egy kazetta virágozásának lépései

Virágozóiskola IV. - Tervezés és kivitelezés

A festeni kívánt motívumot megtervezhetjük előre is, ilyenkor grafittal és másolópapírral visszük át a felületre; de rajzolhatunk közvetlenül a fára is. Az utóbbi esetben azonban vigyázzunk: a radírozás kifényesíti a felületet, amelyen a festék kevésbé tapad, sőt az elmosódott grafitszemcsék később igen sok fejtörést okozhatnak. Figyeljünk a tér arányos kihasználására, hagyjunk elegendő helyet a szegélyeknek is - még ha nem keretezzük is munkánkat, igen esetlenül mutat, ha a motívum szinte kilóg a felületről. Tájékozódjunk alaposan a választott tájegység bútorfestő gyakorlatát illetően, nehogy stílusidegen motívumokat használjunk.

A tárgyra előrajzolt motívumok megfestése is alapozással kezdődik, melynek célja, hogy az egyébként sötét háttérből kiemelje, élénkebbé tegye a felfestett színeket. Ezt valamilyen világos, általában okkerszínű temperával végezzük.

Ezek után következhet a színezés: érdemes a festést a zöld részekkel kezdeni, a virágszirmoknál pedig a sötéttől az egyre világosabb árnyalatok felé haladni.

A virágozás legutolsó lépése a belső díszítés, vagy kontúrozás (Észak-Magyarországon használt kifejezéssel: striházás). Ez teszi igazán egyedivé munkánkat, azonban biztos kézre és igen sok gyakorlatra van hozzá szükség. A motívumok fekete és fehér vonalakkal való hangsúlyozása a térbeliséget és a fény-árnyék játékát is hivatott érzékeltetni, ennek megfelelően egy kompozíción belül a mintának mindig azonos oldalára kerül a fehér, ill. a fekete kontúr. Használhatunk különféle íveket, kacskaringókat, hálós és pontozott mintákat, székely koronát (vagy ún. átikát) is, valamint piros leveleket és indákat is.

Befejezésként fessük pirosra az éleket és szegélyeket, majd - a festék teljes száradása után - lenolajjal kenjük át az elkészült munkát (kezdjük a hátoldalon, folytassuk az éleken, és fejezzük be az előlapon). Miután a fa beszívta az olajat, egy puha ronggyal töröljük le a felesleget, nehogy később ragacsos maradjon a felület.

Virágozóiskola III. - Alapozás

Csiszolás, enyvezés, alapozó festés

A csupasz tárgyakat először elő kell készíteni a festésre, amely általában csiszolással kezdődik. Ennek célja a megmunkált fa nagyobb egyenetlenségeinek eltüntetése, valamint szálainak "kifésülése".

Ezután következhet az enyves felületkezelés, amelyet érdemes egy-két réteg vízben oldott faragasztóval végezni, hogy jobb legyen a fa tapadása. A nedvesség hatására a festett faszálai minden egyes réteg száradása során felhúzódnak, amelyek az újabb és újabb csiszolással eltűnnek, a fa pórusai betőmődnek, felülete egyenletessé válik. Az enyvezést csiszolás után megismételhetjük, majd a fát egy-három napig száradni hagyjuk, hogy a nedvesség tökéletesen eltávozhasson az anyagból. Ha ezt elmulasztjuk, és nedves felületre festünk újabb és újabb rétegeket, akkor a később kiszáradó fa akár annyira is összehúzódhat, hogy ledobja magáról a festéket.

Enyvezett kazetta (egy nap száradás után, csiszolás előtt)

Következő lépés az alapozás, amely három, lapos ecsettel felkent festékréteg felvitelét jelenti.

A festék felvitelét száliránynak megfelelően kezdjük, majd keresztirányú, végül ismét hosszanti ecsetvonásokkal fejezzük be.

Száradás után minden egyes réteget finom csiszolóvászonnal (vagy -szivaccsal) átcsiszolunk, és csak ezután visszük fel a következő festékréteget.

Kazetták az első festés (balra) és az azt követő csiszolás (jobbra) után.

A harmadik réteg felvitelével a fa erezete eltűnik. Újabb két-három nap száradási idő elteltével az alapozott felületet - ha a festék szemcséi túlságosan kiütköznek - ismét finoman átcsiszoljuk.

Kazetták a második festékréteg (balra) és az azt követő csiszolás (jobbra) után.

Téka, szekrény

Tegnap előtt (2010. március 5, péntek) befejeztük a tékát. A hőingadozás és a fában maradt nedvesség miatt a hátán keletkezett repedést Peti "befoltozta": felsőmaróval nagyjából két cm széles és fél cm mély vájatot készített, amibe egy lécet ragasztott, a belsejébe pedig borovi fenyőből készített díszlécet szegelt. Erről egyelőre nem készítettünk fényképet, de a megfaragott ajtókkal és oromdísszel felszerelt, leolajozott téka elölről így mutat:

Elkezdtük a szekrény alapozását, mára (2010. március 7, vasárnap) el is végeztem az utolsó simításokat rajta. Első nap könnyed csiszolás után minden alkatrészt átkentem ragasztós vízzel, majd egy napig szárítottam (a műhelyből nyílik a kazánház, így megfelelő volt a hőmérséklet ahhoz, hogy másnapra elfogadható legyen).
Szombaton újabb csiszolás után először cseresznye színre pácoltuk a szekrény belsejét és a polcokat.

Ezt követően minden külső felületet zöldre festettünk, és az egészet újabb egy napig száradni hagytuk.

Ma reggel őrült csiszolással kezdődött a munka: mindenütt megpróbáltam eltüntetni az apró szálkákat, és kijavítani az egyenetlenségeket.

Ezután következett a második festékréteg, majd miután ez megszáradt, a legfinomabb csiszolószivaccsal újra átsimítottam a teljes felületet. Az ajtókat (főleg a kazetták szegélymarása miatt) még egy réteg festékkel lekentem, és ezzel az alapozási fázist befejezettnek nyilvánítottam.

(Folyt. köv.)