MolnárFa - Népi bútorok blogja

Képes beszámoló: Egy kazetta virágozásának lépései

2011-01-21T05:17:00.000-08:00

Virágozóiskola IV. - Tervezés és kivitelezés

2010-04-08T07:30:00.000-07:00

A festeni kívánt motívumot megtervezhetjük előre is, ilyenkor grafittal és másolópapírral visszük át a felületre; de rajzolhatunk közvetlenül a fára is. Az utóbbi esetben azonban vigyázzunk: a radírozás kifényesíti a felületet, amelyen a festék kevésbé tapad, sőt az elmosódott grafitszemcsék később igen sok fejtörést okozhatnak. Figyeljünk a tér arányos kihasználására, hagyjunk elegendő helyet a szegélyeknek is - még ha nem keretezzük is munkánkat, igen esetlenül mutat, ha a motívum szinte kilóg a felületről. Tájékozódjunk alaposan a választott tájegység bútorfestő gyakorlatát illetően, nehogy stílusidegen motívumokat használjunk.

A tárgyra előrajzolt motívumok megfestése is alapozással kezdődik, melynek célja, hogy az egyébként sötét háttérből kiemelje, élénkebbé tegye a felfestett színeket. Ezt valamilyen világos, általában okkerszínű temperával végezzük.

Ezek után következhet a színezés: érdemes a festést a zöld részekkel kezdeni, a virágszirmoknál pedig a sötéttől az egyre világosabb árnyalatok felé haladni.

A virágozás legutolsó lépése a belső díszítés, vagy kontúrozás (Észak-Magyarországon használt kifejezéssel: striházás). Ez teszi igazán egyedivé munkánkat, azonban biztos kézre és igen sok gyakorlatra van hozzá szükség. A motívumok fekete és fehér vonalakkal való hangsúlyozása a térbeliséget és a fény-árnyék játékát is hivatott érzékeltetni, ennek megfelelően egy kompozíción belül a mintának mindig azonos oldalára kerül a fehér, ill. a fekete kontúr. Használhatunk különféle íveket, kacskaringókat, hálós és pontozott mintákat, székely koronát (vagy ún. átikát) is, valamint piros leveleket és indákat is.

Befejezésként fessük pirosra az éleket és szegélyeket, majd - a festék teljes száradása után - lenolajjal kenjük át az elkészült munkát (kezdjük a hátoldalon, folytassuk az éleken, és fejezzük be az előlapon). Miután a fa beszívta az olajat, egy puha ronggyal töröljük le a felesleget, nehogy később ragacsos maradjon a felület.

Virágozóiskola III. - Alapozás

2010-03-07T09:22:00.000-08:00

Csiszolás, enyvezés, alapozó festés

A csupasz tárgyakat először elő kell készíteni a festésre, amely általában csiszolással kezdődik. Ennek célja a megmunkált fa nagyobb egyenetlenségeinek eltüntetése, valamint szálainak "kifésülése".

Ezután következhet az enyves felületkezelés, amelyet érdemes egy-két réteg vízben oldott faragasztóval végezni, hogy jobb legyen a fa tapadása. A nedvesség hatására a festett faszálai minden egyes réteg száradása során felhúzódnak, amelyek az újabb és újabb csiszolással eltűnnek, a fa pórusai betőmődnek, felülete egyenletessé válik. Az enyvezést csiszolás után megismételhetjük, majd a fát egy-három napig száradni hagyjuk, hogy a nedvesség tökéletesen eltávozhasson az anyagból. Ha ezt elmulasztjuk, és nedves felületre festünk újabb és újabb rétegeket, akkor a később kiszáradó fa akár annyira is összehúzódhat, hogy ledobja magáról a festéket.

Enyvezett kazetta (egy nap száradás után, csiszolás előtt)

Következő lépés az alapozás, amely három, lapos ecsettel felkent festékréteg felvitelét jelenti.

A festék felvitelét száliránynak megfelelően kezdjük, majd keresztirányú, végül ismét hosszanti ecsetvonásokkal fejezzük be.

Száradás után minden egyes réteget finom csiszolóvászonnal (vagy -szivaccsal) átcsiszolunk, és csak ezután visszük fel a következő festékréteget.

Kazetták az első festés (balra) és az azt követő csiszolás (jobbra) után.

A harmadik réteg felvitelével a fa erezete eltűnik. Újabb két-három nap száradási idő elteltével az alapozott felületet - ha a festék szemcséi túlságosan kiütköznek - ismét finoman átcsiszoljuk.

Kazetták a második festékréteg (balra) és az azt követő csiszolás (jobbra) után.

Téka, szekrény

2010-03-07T09:15:00.000-08:00

Tegnap előtt (2010. március 5, péntek) befejeztük a tékát. A hőingadozás és a fában maradt nedvesség miatt a hátán keletkezett repedést Peti "befoltozta": felsőmaróval nagyjából két cm széles és fél cm mély vájatot készített, amibe egy lécet ragasztott, a belsejébe pedig borovi fenyőből készített díszlécet szegelt. Erről egyelőre nem készítettünk fényképet, de a megfaragott ajtókkal és oromdísszel felszerelt, leolajozott téka elölről így mutat:

Elkezdtük a szekrény alapozását, mára (2010. március 7, vasárnap) el is végeztem az utolsó simításokat rajta. Első nap könnyed csiszolás után minden alkatrészt átkentem ragasztós vízzel, majd egy napig szárítottam (a műhelyből nyílik a kazánház, így megfelelő volt a hőmérséklet ahhoz, hogy másnapra elfogadható legyen).
Szombaton újabb csiszolás után először cseresznye színre pácoltuk a szekrény belsejét és a polcokat.

Ezt követően minden külső felületet zöldre festettünk, és az egészet újabb egy napig száradni hagytuk.

Ma reggel őrült csiszolással kezdődött a munka: mindenütt megpróbáltam eltüntetni az apró szálkákat, és kijavítani az egyenetlenségeket.

Ezután következett a második festékréteg, majd miután ez megszáradt, a legfinomabb csiszolószivaccsal újra átsimítottam a teljes felületet. Az ajtókat (főleg a kazetták szegélymarása miatt) még egy réteg festékkel lekentem, és ezzel az alapozási fázist befejezettnek nyilvánítottam.

(Folyt. köv.)

Tékaorom ékrovással

2010-03-07T09:14:00.000-08:00

Anyag: hársfa
Eszköz: faragókés

1. lépés: A motívum megtervezése és megrajzolása

2. lépés: A körvonalak meghúzása

3. lépés: A körvonalak kiszedése

4. lépés: A motívumok belsejének ék alakban történő lemélyítése

5. lépés: További díszítőmotívumok (farkasfogazás) megfaragása

6. lépés: Finom csiszolás és helyre illesztés, lenolajjal való lekenés

2010: A kisbútorok éve - Az első darabok

2010-03-02T12:51:00.000-08:00

A 2010-es évben kissé nagyobb fába vágjuk a fejszénket, mind eddig: már majdnem készen van a jurtánk (már csak le kéne pácolni a rácsokat és a rudakat és az ajtajának a kazettáit kellene megfestenem), valamint elkezdtünk kisebb bútorokat tervezni és készíteni. Ez a kép tavaly nyár végén készült, amikor a szerkezetkész jurta először lett felállítva.

Idén - a nagyobb munkák közül - Peti elsőként három darab - két kisebb, és egy nagyobb, polcos - tükörkeretet készített, amiből egyet megfarag (ez hársfából van), kettő pedig az én dolgom lesz a továbbiakban. A múlt hétvégén már le is alapoztam őket (a kisebbik zöld lett, a nagyobbik sötétkék), de sajnos a hőmérséklet-ingadozás és a műhelyből-lakásba hurcolászás miatt az illesztéseknél időnként kikandikál a fenyő: ezen a hétvégén még egy réteggel le kell kennem mindkettőt. Íme a (még nyers) nagyobbik:

Készül ezek mellett egy fenyőből és hársfából összeállított kis téka, amiről sehol sem találtam meg a szerkezetkész fényképet (a szemfülesebbek viszont a szekrénykét ábrázoló képen, a jobb alsó sarokban megláthatják). A téka ajtajainak faragása ma elkészült, még az oromdísz van hátra, amit egy következő bejegyzésben lépésről lépésre fogunk bemutatni.

A hétvége részemről a - szintén a napokban elkészült - szekrény alapozásával fog telni, remélem, ezt nem fogják megviselni a változékony időjárási körülmények. Ezekkel a tárgyakkal nagy terveink vannak ám, erről azonban majd egy másik alkalommal...

A téka ajtajai

Virágozóiskola II. - Anyagok és eszközök

2010-03-02T12:30:00.000-08:00

Különböző méretű és formájú ecsetek, faragasztó és a leggyakrabban használt földfestékek. Ezeket a pigmenteket Kézdivásárhelyen vásároltam, itthon általában nagyobb kiszerelésben, műanyag tégelyekben árulják. Temperából a legáltalánosabb, de jó minőségű fajtákat válasszuk.

Alapanyagok

A festett népi bútor olcsó, könnyen beszerezhető, a festék befogadására leginkább alkalmas anyagból: fenyőből készül. Vigyázzunk, mert ha a fa nem eléggé száraz, a nedvesség hatására megvetemedhet, sőt el is repedhet. A tárgyakat óvjuk továbbá a közvetlen napsütéstől is, mert a hirtelen hősokk következtében ugyancsak elhajolhatnak.

A gyérszálú puhafa megfestéséhez hagyományosan földfestékeket használtak, de nem ismeretlen a legkülönfélébb állati- (pl. epe) vagy növényi (festőnövények nedvei) eredetű színezőanyaggal való díszítés sem. Napjaink bútorfestő gyakorlatában általánosan az előbbieket (por alakban kapható fémoxidok, pigmentek), valamint - szintén hasonló összetételű - bolti temperát alkalmazunk. Használhatunk tubusosat is, de rendszeres munkához érdemes a tégelyes változatra beruházni (a Pannoncolor festékeit javaslom).

Az alapozó festék színe általában sötétkék (némi fehér temperával és barna földfestékkel kell keverni, hogy ne csapódjon ki a felületen), világoskék (csak fehér temperával keverjük), zöld (érdemes barna vagy vörös pigmenteket hozzáadni), barna, vörös - ritkábban fekete vagy okkersárga. A virágozásban tájegységenként más-más színek dominálnak, én leginkább zöldet (porból keverve), cinóber és kárminpirosat, bordót, okkerrel kevert fehéret és feketét használok. Ezen kívül a piros különböző árnyalatait keverem, valamint néha barnát és narancssárgát is alkalmazok.

Mivel ezek a festékek a felületkezeléskor önmagukban összemosódhatnak, rögzítésükhöz ragasztóanyagot, leggyakrabban vízbázisú faragasztót, pl. Technobond-ot vagy Palmatex-et (Erdélyben Aracet-et) keverünk. A porfestékeket először kevés vízzel feloldjuk, majd a csomómentesre kevert tempera-sűrűségű massza (ugyanígy a bolti tempera) 1 egységéhez ugyanannyi ragasztót adunk. Alapozáshoz a ragasztós földfestéket tovább hígítjuk és keverjük, hogy a festék teljesen feloldódjon; virágozáshoz pedig mindig csak annyi vizet adunk hozzá, amennyi a könnyű ecsetkezeléshez szükséges.

Eszközök

A fafelület egyenletessé tételéhez szükségünk lesz különböző finomságú csiszolóvászonra és -szivacsra. Az alapozó rétegek felviteléhez és az olajozáshoz - a festendő felület függvényében keskenyebb vagy szélesebb - lapos, tömött szálú ecsetet, a virágozáshoz különböző vastagságú gömbölyű ecsetet használjunk. Kontúrozáskor vékony, legfeljebb 2-es ecsettel érhetjük el a legszebb eredményt.

Szükségünk lesz továbbá radírra, ceruzára, esetleg másolópapírra a minták megrajzolásához, újságpapírra a munkaasztal leterítéséhez, vízre az ecset kimosásához és a festék hígításához, valamint nem szöszölő rongyra a festék vagy víz felitatásához.

Virágozóiskola I. - Bevezetés

2010-03-01T03:03:00.000-08:00

A festett bútorok - legjobb tudomásunk szerint - a templomok kazettás mennyezeteit készítő vándor festő-asztalosok munkája nyomán terjedtek el a XVII-XIX. században, és váltak a hagyományos magyar népművészet egyik legváltozatosabb ágává. A nyugati díszítőművészet divatjait saját nyelvére formáló népi ízlés hamar megteremtette önálló szín- és formavilágát, és noha tájegységenként igen különböző motívumokkal találkozunk, a puhafa megmunkálásának és festésének módja általánosnak mondható.

A következő néhány cikk segítségével a népi bútorfestés alaplépéseit szeretném bemutatni, de mindez természetesen nem pótolja sem a személyes tapasztalatot és kellő gyakorlatot, sem pedig a stílushűségre nevelő kritikus mester személyét. Mégis, az első lépésekhez sok sikert és örömteli alkotást kívánok:

Király Ágnes bútorvirágozó

Lásd még:

Haszmann Gabriella: A bútorfestés iskolája 3. Csernátoni füzetek 42 (2008 július). 1, 8.
Kocsi Márta - Csomor Lajos: Festett bútorok a Székelyföldön. Budapest, 1982. 105-111.
Kardalus János: Székely festett bútorok. Budapest, 1995. 15.